A. M. Aranth

Mi, emberek főzzük ki magunknak a legforróbb, leggonoszabb poklot, nap mint nap. És csak rajtunk áll, hogy olajat öntünk a tûzre, vagy egy vödör vizet.

A szerelem egy adok-kapok, és akkor csinálod jól, ha többet adsz, mint amit kapsz, mert ezzel táplálod a tüzet, hiába lángolsz akár az égig is.

A fájdalom az, a szenvedés képessége, ami felemel minket, ami emberré tesz.

Az igaz barátok mellbe döfnek, nem hátba.

A hétfő jó, a hétfő különleges, a hétfő csodálatos. Csak nehéz komolyan venni ezt, akárhányszor mantrázza el az ember.

Addig kell megbocsátani, amíg van kinek.

- Miért van az, hogy mindig a jó embereknek kell meghalniuk? - (...) Ha neked lenne egy virágoskerted, akkor te melyik virágot szednéd le magadnak? - Hát, a legszebbeket. - Pontosan.

Nincs szabadság, soha nem is volt. Mondj nekem egyetlen alkalmat, amikor szabadon döntöttél! A neveltetésed, a személyiséged, a családod vagy barátaid csoportnyomása, az erkölcsiséged, a korábbi tetteid, az ismereteid vagy azok hiánya. Ezek döntenek. Te csak körbe leírod a lehetőségeket a földre, aztán megpörgeted az üveget.

A világ nincs tekintettel rád, ezt jegyezd meg: soha nem fogja a kényelmetlenségeid miatt átalakítani magát, hogy könnyebb legyen az élet. A világ csak akkor figyel oda az igényeidre, amikor boldog vagy, és nyújtanád a pillanatot, amíg csak lehet. Olyankor ugyanis koszos ujjával megfogja a percmutatót, és orvul előrepöccenti, hogy az idő gyorsabban teljen. Nehogy már egy másodperccel tovább tartson a boldogságod a kelleténél!

Vannak az ember életében azok a pillanatok, amikor a szabadság kikristályosodik, kézzel tapinthatóvá válik és az útját állja. Azt üvölti: válassz! Szabad vagy, hát tégy is úgy! Dönts! Ezek azok a pillanatok, amelyek tartópillérekké, állványzattá válnak. Ezekre hordják majd a falakat a szorgos másodpercek, téglánként. Minden tégla hozzátesz az életedhez, de a vázépítés kurta pillanatai döntik el, hogy a végén a nyakadba dől-e az egész.

Mondhatnám, hogy szeretünk veszélyesen élni, de ez nem lenne igaz, mert nem szeretünk, csak épp úgy sikerül.

Nem bûn arra törekedni, hogy a lehető legjobb legyél. De fogadd el, hogy nem lehetsz tökéletes.