Abraham Bram Stoker

Hajósembernek becsületes halála, ha kék víz emészti el.

A pásztás szél veséig ér.

Az emberi elme mûködése a legbajosabban megközelíthető.

Valahány vén szélkakas, annyi felé forog.

Az önzők óvatossága pajzsa azoknak is, akik szemben állnak velük.

A könyörtelenség, (...) úgy látszik, könyörtelenséget szül.

Jobb a méltót elszalasztani, mint elnyerni a méltatlant.

Jobb vendéget nem látni, mint utóbb kivetni.

Nem lábasjószág az ember, hogy békésen ballagjon a tagló alá.

Csakis az tudhatja, akit éjszaka megkínzott már, mennyire kedves a reggel szemnek, szívnek egyaránt.

Szül nyugalmat, lám, a keserûség is.

Az üzletemberek bátorságosabban cselekszenek, ha ügyeiket nem kell minden fiskális orrára kötniük.

Azt mondják, a haldoklók jobbára hajnali órán múlnak ki a világból, vagy árapály fordultával, s akit a szolgálata ebben az órában fennmaraszt, az hitelt is ád a szóbeszédnek.

Ház egy télben, egy nyárban nem válik lakályossá, márpedig nem sok tél meg nyár pereg le egy évszázadban sem.

A föld népe botor eszû és nyúlszívû.