Adam Makos

Ha jó az önbizalmunk, az automatikusan segít, hogy másokat tiszteljünk.

Az emberi elme lehet tudatosan agresszív és tudatosan megbocsátó is.

A szabadság nincs ingyen, és mindig meg kell harcolnunk a szabadságunkért, amikor az veszélybe kerül.

A kormány nem tud mindent megadni az embereknek. Ahhoz, hogy adni tudjon, el kell vennie az emberektől.

Mindig azt tedd, ami helyes, és pontosan úgy, ahogy tenni kell; akkor is, ha senki nem látja. (...) Mert lehet, hogy senki nem látja, de te tudod.

A túlélési ösztön az embert arra készteti, hogy piszkos módszerekkel harcoljon.

Nem az ellenség, hanem magad miatt kell követni a háború játékszabályait. Azért tartod be a szabályokat, hogy megőrizd az emberségedet.

Úgy fáj a lelkem, mit felelhetek? Lámpaként, szerelmem, mindig ott leszek. Távol boríthat sírhalom, Örökké rólad álmodom, Mint akkor, angyalom! Én édes angyalom.

Soha ne búcsúzz! Az "Isten veled!" meg ilyesmi abszolút tilos. Balszerencsét hoz.

Csak Istennek és a bajtársainknak tartozunk elszámolással.

Lehet-e jó embereket találni egy rossz háború frontvonalának mindkét oldalán?