Agatha Christie

Rájöttem, hogy azok a szavak, amikkel lépten-nyomon dobálózunk, szinte semmit sem jelentenek.

Én olyan ember vagyok, aki igazán szereti a munkáját, de nem pusztán az emberiség kedvéért. Gyakran tapasztalom, hogy akik így gondolkodnak, többnyire zavaros fejû idealisták, s nem igazán tehetséges emberek. Én a kutatás tisztán intellektuális örömét becsülöm a legtöbbre.

Az ember őrizze meg a józan eszét. Semmi nem végleges, semmi nem örök.

Sokkal könnyebb kordában tartani egy temperamentumos operaénekest, mint egy tudóst. Ezek a fiatalemberek kiválóak, kiszámíthatatlanok, lázadók és végzetesen, veszélyesen hiszékenyek.

Olyan lehangoló, ha egy nőnek gyorsan kell kiválasztania ruháit! Tönkreteszi a toilette minden örömét.

A tudomány embere (...) nem az a hûvös, higgadt személyiség, mint a regényekben. Az első osztályú teniszező, az operaénekesnő és a nukleáris fizikus közt alig van különbség, mármint ami az érzelmi labilitásukat illeti.

Az egyéni boldogság nem számít (...). Az általános emberi boldogság a fontos, a lélek testvérisége! A szabad és szervezett munkásság az, aki a termelőeszközök birtokában - megszabadulva a háborús uszítástól, pénzsóvárságtól, kapzsiságtól - mindent a kezében tart. A tudomány mindenkié, s nem őrizgetheti féltékenyen egyik vagy másik hatalom.

Mindig a nők azok, akik a boldogságot keresik!

Mi nem tudunk mást, csak állandóan kérdéseket feltenni. (...) Sosem mondjuk: "elégedett vagyok a mával". Mindig csak a holnap, a holnap! Magunk mögött hagyni a tegnapot - a jövőért. Ez a mi kívánságunk.

Néha az emberek a legarcátlanabb hazugságokat is képesek elhinni - ha valaki elég meggyőzően tudja előadni, s ha elég lelkiereje van ahhoz, hogy végig is csinálja.

- Mikor az ember már majdnem eléri a szabadságot, hogy juthat eszébe a visszafordulás? - De ha nem lehet visszafordulni, vagy megválasztani, hogy visszaforduljak-e, akkor az nem szabadság!

A győzelemért minden kényelmetlenség elviselhető. Ezért semmilyen szenvedés nem lehet túl sok!

- Úgy véli, az emberi természet mindenütt egyforma? (...) - Minden országban. A múltban ugyanúgy, mint a jelenben, mindig két dolog irányította az embereket. A Kegyetlenség és a Könyörület. Hol az egyik, hol a másik. Néha mindkettő.

A béke szigetére tévedsz, de a lelked mélyén nem tudsz megnyugodni. A világ zûrzavara, az élet nehézségei, megbánások és szenvedések - mindezt belül hurcolod magaddal.

Az ember mindent el tud viselni mindaddig, míg van valaki vagy valami, amiért érdemes.

Civilizált boldogtalanság - minden boldogtalanság legrosszabbika. Szürke és sivár.

A nők még akkor is kifestik magukat, ha valami nagy bánat érte őket. Jól tudva, hogy a bánat, a könnyek milyen sokat ártanak a külsejükön, mindent elkövetnek, hogy a pusztítás nyomait eltüntessék.

Ha találkozom valakivel, aki túl sokra tartja magát, és szünet nélkül dicsekszik, mindig arra gondolok, hogy az egész valamiféle titkolt kisebbrendûségi érzés ellensúlyozása.

Az olyan embert, aki folyton színpadon érzi magát, könnyen félreismerhetjük (...). Akkor sem vesszük komolyan, ha őszintén csinál valamit.

A gondolkodás az egyetlen, amivel minden problémát meg lehet oldani.