Agatha Christie

Más, ha valakit szándékosan becsapunk, vagy ha olyan biztosak vagyunk a tényekben, elképzelésekben és a bennük rejlő lényeges igazságban, hogy a részleteket elhanyagoljuk... ez, barátom, a különösen becsületes emberek sajátos jellemzője.

A szándékos hazugság és a közönyből fakadó pontatlanság között néha nagyon nehéz különbséget tenni.

Oktalan. Okos... Tulajdonképpen mit is jelent ez a szó? Maguk úgy mondanák, hogy Jane Wilkinsonnak annyi esze sincs, mint egy csirkének. Elítélik a csirkét. De gondolkozzék csak egy kicsit a csirkéről általában. Élnek és szaporodnak, igaz? Ez a természetben az észbeli kiválóság jele.

A hang és a mozgás az embereknek talán a legjellemzőbb tulajdonsága. (...) Éppen ezért ezeket lehet a legkönnyebben utánozni.

A látszat jelentéktelen, az embereknek mégis fontos. Lehetővé teszi számukra, hogy az önbecsülést megőrizzék.

Ha az ember túlságosan szereti a pénzt, akkor csak a pénzt látja. Minden más elhomályosodik.

Valamennyiünkben sötét titokzatosság rejlik, az összeütköző szenvedélyek, vágyak, hajlandóságok szövevénye. Bizony, így van. Az ember ítélni akar, de tíz eset közül kilencszer téved.

Minden regény két lényeges elemből áll: az egyik a cím, a másik a cselekmény... a többi már nem egyéb, mint egyszerû rutinfeladat. Néha már maga a cím is sugallja a cselekményt, aztán már elegendő a kedvező széljárásra bízni magát az embernek.

Az időjárás rendszerint csalfa nőként szokott viselkedni azokkal szemben, akik biztosan számítanak rá.

Kevés kellemesebb dolog létezik az életben, mint amikor az ember által valaha is látott legszebb lány mélyen a szemébe nézve azt mondja, hogy csodálatosan viselkedett.

Egy lakásért folytatott küzdelem során az emberi természet alacsonyabb erői gyakorta elnyomják a magasabb szempontokat, és a szabály itt is érvényes, hogy ember embernek farkasa.

Egy nő levelet soha ki nem dob, ha rajta múlik. Még akkor sem, ha az volna a bölcsebb.

Hogyha valaki egészen kivételes, az tudja is magáról! És ezt a véleményt mások is osztják.

Valamennyien szoktunk képzelődni. Mindnyájan képesek vagyunk elhitetni magunkkal, hogy többet láttunk annál, mint ami a valóságban történt. Emberöltőnyi tengeren szerzett tapasztalat mondatja ezt velem, és jobban bízom a saját szememben, mint bármilyen fickó beszámolójában.

Semmi sincs bámulatosabb, mint az őrült elme hallatlan agyafúrtsága. Kivéve talán az épelmejû ember kivételes bogarasságait!

A szeretet a féltékenység súlya alatt könnyen változik gyûlöletté!

Ahogy mondani szokták, amit látunk, az nem mindig az igazság. Az embernek a gondolkodás fényénél kell látnia! Használnia kell a szürkeállomány sejtjeit!

Soha nem szabad lemondanunk arról a feltételezésről, hogy a dolgoknak van logikája!

A kedvességről mint emberi tulajdonságról manapság alig beszélnek... Pedig még Charles Dickensnél is megtaláljuk e bájos kérdésfelvetést a David Copperfieldben:

Az emberi természetben nincsenek nagy különbségek, bárhol is éljen az ember, falun pedig kiváltképp jó lehetőség adódik arra, hogy közvetlen közelről lehessen megfigyelni minden kis rezdülést.