Ahmet Ümit

A szerelem bizonyos értelemben véve talán nem éppen arról szól, hogy olyan dolgokra vágyakozunk, melyek saját magunkban nincsenek meg? Mi értelme volna olyan valaki társaságát keresni, aki semmiben sem különbözik tőlünk?

Az életet nem lehet alakra faragni, a lélegzetet bezárni, mint ahogy a test vágyait sem lehet teljesen elnyomni. Nem lehet mindig eldönteni, hogy a jóság, avagy a gonosz hoz-e gyümölcsöt. Néha olyan nap virrad ránk, amikor egyetlen gonosz cselekedetnek nagyobb a haszna, mint ezer jónak.

A szeretet hídja keskenyebb egy hajszálnál és élesebb a kardnál, egyedül nem lehet átkelni rajta.

Azzal lehet a lehető legkönnyebben elveszíteni egy férfit, ha mindenben engedelmeskedünk neki.

Az emberek iránt érzett szeretet ugyanúgy elhal, mint a testük. A halhatatlan szerelem előfeltétele, hogy egy halhatatlan lényt szeressünk. Olyan valamit, ami sohasem lehet a miénk, akit képtelenek vagyunk teljes mértékben megérteni, sosem részesülhetünk belőle, nem lehetünk együtt vele, és éppen ezért semmiképpen nem fordíthatunk neki hátat.

A szerelmesek útján járva nincs törvény és nincs erkölcs. Csak egyetlen útvonal létezik: a szerelem!

Akik szeretnek, azok az együttérzést fedezik fel, a könyörtelenek az erőszakot. Az intelligens emberek az észszerûséget, az ostobák a vakhitet. A tanult bölcsek a tudományt. A tévelygők a csodákat.

Egy kapcsolat nem csak arról szól, hogy beutazzuk a világot. Nem az a lényeg, hogy együtt hallgatunk gyönyörû zenét, és nem is az, hogy remek chilei bort iszunk, vagy pikáns francia szószban fürdő sültet eszünk. Egy kapcsolat több mint a Valentin-napi virágok, a születésnapi ajándékok, a drága éttermekben megünnepelt évfordulók (...). A kapcsolat lényege, hogy két ember közösen, tudatosan, a szabad akaratából teljes életet él együtt.

Az igazi nagy tett nem az, amikor jót cselekszel a meggyőződésed miatt, hanem sokkal lényegesebb, hogy képes legyél az elveidért szörnyûségeket elkövetni.

A megértés gyakran nem hozza el a megkönnyebbülést. A titkok megismerése talán táplálja az elmét, ám egyáltalán nem biztos, hogy jót tesz a léleknek.

A tudás alapja a személyes tapasztalat. Ahhoz viszont elengedhetetlen a bátorság.

Nincs könyörtelenebb küzdelem annál, mint amikor valaki harcba száll a saját vágyai ellen. Néha, amikor már azt hisszük, hogy megérkeztünk a fénybe, lepillantunk és kiderül, lótuszindák tekerednek a lábunkra. Olyan nagy lesz a szívünk súlya, hogy nem haladhatunk tovább az utunkon. Visszatart minket, hiszen utunk leglényegesebb része a derûlátás.