Aiszóposz

Az emberek könnyebben elviselik a bajokat, ha látják, hogy azok okozói is pórul jártak.

Az oktondi emberek a nagyobb dolgok reményében azt is elszalasztják, ami a kezükben van.

Az emberek természetüknél fogva nem szeretik az igazságot annyira, mint amennyire a hasznot hajhásszák.

A gyötrő fájdalom keservesebb, ha rokonaink okozzák.

Aki más ellen fondorkodik, önmagának állít csapdát.

Együtt győzhetünk, megosztva elbukunk.

Sokszor, amit a mesterség nem ad meg, azt a szerencse megadja.

Az erősebbekkel való versengés semmire sem vezet, s amellett még nevetségessé is tesz.

Senki sem gyenge annyira, hogy ha gyalázatot szenved, ne tudna bosszút állni érte.

Sokan a haszon kedvéért nem átallanak lehetetlen dolgok mellett is hamisan tanúskodni.

Nem kell szívesen fogadni azok barátságát, akik régi barátaiknál többre becsülnek minket, míg újak vagyunk; meg kell gondolnunk, hogy ha fölöttünk is eljár az idő, másokkal barátkoznak össze, és azokat fogják többre tartani.

Akik náluk kiválóbbakat gúnyolnak, elfeledkeznek arról, hogy a rövidebbet húzhatják velük szemben.

Az okos embereknek (...) előbb a dolgok kimenetelét kell megvizsgálni, és csak azután belefogniuk.

A szokás a félelmetes dolgokat is megszelídíti.

A testi szépségnél több az észbéli kiválóság.

A túlságosan szép időből viharnak kell támadnia.

A hazudozók akkor kérkednek leginkább, amikor nincs, aki megcáfolja őket.

A bûnre elszánt hitvány természet, ha tetszetős ürüggyel nem teheti, akkor leplezetlenül is elköveti tettét.

A meglévő hasznot kell választani, ha kicsi is, mint a reménybelit, még ha az nagy is.

Ostobák azok, akik olyanokhoz fordulnak segítségért, akiknek már természete a gonoszkodás.