Akkezdet Phiai

Egy házam van, annak az égbolt a teteje Padló a végtelen föld, falak nincsenek. Apám a nap, a hold anyám, csillagok a gyermekek Határtalan horgolják illatok a kertemet.

Sosem kérdezted, mégis soha nem tagadtam: saját magam hite vagyok magamban.

Maradunk mindig mozgásban, mint minden, mint az élet, mind Egy - mindegy, milyen szinten, nincs fizika, nincs idő - igazából nincs semmi sem, csak én vagyok és Te, lendülünk a semmiben.

A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus.

Olyanokra képes vagy, amit talán még te se tudsz, Elfut az élet, jól teszed, hogyha vele futsz.

A valósággal az a gáz, hogy nincsen hozzá háttérzene.