Alekszej Plescsejev

Egy pillanatra, drága társam, hajtsd le keblemre szép fejed! Szívünk egy csóknyi lángolásban egy percre megnyugszik s feled. És aztán büszkén, kéz a kézben hordjuk keresztünket tovább, s a sors-rendelte szenvedésben az égtől nem kérünk csodát.