Alexander Stubb

Léteznek pillanatok, amikor ráeszmélünk, hogy a világ változik, de még nem tudjuk pontosan, merre tart.

Mi, emberek mindig is csak a saját tapasztalataink és identitásunk foglyai maradunk.

Az emberi történelem során hajlamosak vagyunk túlracionalizálni múltat, a kelleténél drámaibban ábrázolni a jelent, és alábecsülni jövőt. (...) A helyzet az, hogy a múltbeli események közel sem mentek végbe olyan racionálisan, ahogyan utólag gondoljuk; a jelen általában nem annyira drámai, ahogy a közbeszéd elhiteti velünk; a jövőbeli változások pedig többnyire a legmerészebb elképzeléseinken is túltesznek.

A történelmet a jelenből visszatekintve egyenes vonalban írják, pedig a valóságban inkább cikcakkban halad előre.

A hatalom és az érdekek gyakran felülkerekednek az értékeken.

Mi, emberek hajlamosak vagyunk rendet keresni a rendezetlenségben. Ezáltal próbálunk értelmet adni a világnak, amely gyakran minden racionalitást nélkülöz.

A demokratikus folyamatok rendszerint belülről indulnak, ritkán kívülről, és soha nem vihető keresztül erőszak útján.

A zsarnokok mindenhatónak tûnnek, mindaddig, amíg hirtelen már nem azok.

Ahhoz, hogy megértsük, merre tart a világ, el kell tudnunk választani a mélyebb elemzést a világpolitika mindennapi zûrzavarától, amely nem sokban különbözik a piacok ingadozásainak szokásos hullámzásától. Mindig történik valami, de nem mindennek van igazi jelentősége.

Amikor hatalmi vákuum keletkezik, valaki mindig megpróbálja kitölteni. Ugyanez igaz az eszmékre is.

Mi, emberek jók vagyunk abban, hogy ne vegyünk tudomást a valóságról. Néha ez a túlélési mechanizmusunk.

A saját tapasztalatainkban élünk, és hajlamosak vagyunk a világot ennek megfelelően látni.

Jobb egy nehéz beszélgetés, mint a hallgatás, és jobb egy kompromisszum, mint ha egyáltalán nem születik megállapodás.

A nemzetállamok természetüknél fogva versengenek: hatalomért, érdekekért, javakért és erőforrásokért. Amennyiben nincsenek egyértelmû nemzetközi szabályok vagy méltányos hatalommegosztás, amelyek korlátoznák a rivalizálást, elkerülhetetlenül több konfliktusra számíthatunk.

Az, hogy a demokrácia nem hozza meg a kívánt eredményeket, még nem jelenti, hogy kudarcot vallott - valószínûleg épp ellenkezőleg. A demokrácia definíció szerint változásra tervezett rendszer. Ha letér a pályájáról, az autoriter rendszerekkel ellentétben rendelkezik önkorrekciós mechanizmussal. Meg kell tanulnunk, hogyan mûködtessük jobban.

A demokrácia természeténél fogva zûrzavaros.

A történelem bebizonyította, hogy a teljesen szabályozatlan piacok és a színtiszta tervgazdaságok egyaránt kudarcot vallanak. A jövő világrendjében azok a gazdaságok lesznek sikeresek, amelyek egészséges egyensúlyt találnak a kettő között.

A technológia nem pozitív, és nem is negatív. Jóra és rosszra egyaránt felhasználható. Ugyanúgy hozzájárulhat a digitális demokráciák, mint a digitális diktatúrák fejlődéséhez. Javíthatja vagy tönkreteheti az életet.

Verseny nélkül nincs innováció. Innováció nélkül nincs növekedés. Növekedés nélkül nincs jólét.

Szilárdan hiszek a liberális demokráciában, amely nemcsak a rendszeres választásokon nyugszik, hanem a hatalmi ágak szétválasztásán, a szabad médián és a kisebbségek jogállamiságon alapuló védelmén is.