Alföldi Róbert

Egy abnormális rendszerben lehet normálisan gondolkozni, de meg fogod szívni.

Nem szeretem a véresszájú áldozatkövetelőket, mert ugyanolyan abuzálásnak tartom, mint ami ellen ők őrjöngenek.

A felelősségre vonást nagyon támogatom, az egész életre való megbélyegzést nem. (...) Magyarországon a bûn és bûnhődés nincs kitalálva. Aki bûnt követett el, az utána egész életében bûnös marad.

Egyáltalán nem kell közös nevezőre jutnunk. Miért kéne? De az állati fontos, hogy legyünk kíváncsiak egymásra, szerintem ez a kommunikáció nullpontja.

Dolgozni kell azon, hogy ne zárd be magad, és ne legyél ugyanolyan előítéletes, mint akikről pofázol. És nem is biztos, hogy sikerül.

Néha nagyon csinálom a karácsonyt, más években nagyon nem. Hangulatfüggő. De a csöndjét mindig meg tudom élni.

Ha megnézed, ma nagyon kevés olyan helyzetbe keveredsz az életedben, a munkádban vagy a kommunikációdban, amikor valóságosan vannak egy szituációban jelen az emberek. Mindenki résen van, hogy amit mondok, az vajon mit jelenthet, ki hallja, milyen hangsúllyal mondom, kinek fogja továbbadni... mindenki résen van.

Mindig mindenkinek megy a saját filmje a saját fejében. Az nagyon ritka az ember életében, amikor megszûnik a saját filmed. Szerelmeknél szokott lenni, de akkor is nagyon rövid ideig.

Jó esetben az életkor segít abban, hogy az ember minél teljesebben elfogadja saját magát.

Úgy nem lehet semmit se csinálni, hogy hogyan ne. Úgy lehet, hogy hogyan igen.

Mindenféle emberi önbecsülés alapja az, hogy bizonyos dolgokat én tudok a legjobban megcsinálni.

A televízió, az internet, sőt a legtöbb technikai vívmány azért jött létre, hogy a mi életünk jobb legyen. Addig a pillanatig, amíg mi használjuk ezt a technikai vívmányt, semmi baj nincsen. Csakhogy lusták, bunkók, egyre primitívebbek és egyre inkább manipulálhatók vagyunk. Nagyon félünk attól, hogy felelősséget vállaljunk bármiért. A technikai vívmányok túlnőnek rajtunk, ők kezdenek használni minket. Az, hogy az internet rányomja a bélyegét az életünkre, az nem csak az internet hibája. Az a te és az én felelősségem is. Mi döntjük el, hogyan használjuk.

Minden információátadásban hiszek. Semmi se legyen elhazudva, sem elmanipulálva, sem elhallgatva. A személyiség attól lesz személyiség, hogy minél több mindent lát a világból, és ez által kialakítja a saját hozzáállását.

Ha a világ bármikor is jobbá és emberibbé tud válni, az csak az olyan különös embereknek köszönhető, (...) akik sem istent, sem embert nem ismerve - és ugyanakkor Istent és embert is sokkal jobban ismerve, mint talán bármelyikünk -, csak mennek előre, tûzön és vízen át, erővel, szinte már fájó erővel, de mennek, mert tudják, hogy hova kell eljutni ahhoz, hogy a világ jobb és emberibb legyen.

Az igazi hívő ember nem bántja a másikat. Ha elvárom, hogy tiszteletben tartsák a hitemet, akkor nekem is tiszteletben kell tartanom, ha valaki másként gondolkodik. Nem értem, hogy miért nem vagyunk annyira biztosak a saját hitünkben, világképünkben, hogy mûködjön bennünk a természetes kíváncsiság a másik vallása, hite iránt.

A hagyomány kétségkívül alapokat ad, de azért is van, hogy továbbfejlődjön, átalakuljon. Szerintem az a hagyomány, amit nem lehet beilleszteni az életünkbe, nem mûködőképes.

Ahhoz, hogy tudjuk, kik vagyunk, nem árt tudnunk, honnan jöttünk.

Nem tanultunk semmit abból, ami az elmúlt pár ezer évben történt. Ugyanazokba a csapdákba lépünk.

Minden korban konfliktus van a tradíciók és a modernitás között. Optimális esetben a modernitás hívői kíváncsiak a hagyományokra, mert az a kultúrájuk, a gyökerük, a hagyományt mélyen képviselők pedig megértik azt, hogy a világ halad, és a fiatalok másfelé mennek.

A normális viselkedésnek, az emberi mivoltunknak nem attól kellene függnie, hogy milyen Istenben hiszünk, milyen kultúrkörhöz tartozunk. A szeretet szerintem nincsen máshogy a keresztényeknél, a zsidóknál, az araboknál. Egy muszlim anya ugyanúgy szereti a gyermekét, mint egy keresztény vagy zsidó anya. Az alapügyek, amiktől emberek vagyunk, egyformák.