Almási Éva

Nem az a fontos, hogy szép vagy csúnya a kiskutya, hanem az, hogy szeresse őt a fogékony életkorban levő gyerek, gondoskodjon róla. Ettől később talán az öregekkel, a betegekkel, a szegényekkel és minden rászorulóval szemben irgalmat fog gyakorolni.

Mi, színészek, olyanok vagyunk, mint az illat, amelyiktől szép emlékek élednek újra. Fiatalság, első szerelem...

Anyának lenni azért is felelősség, mert folyamatosan példát kell mutatni. Csak később veszi észre az ember, melyek azok a fontos mondatok, amiknek még azóta is próbál megfelelni.

Van megosztottság. De talán úgy kéne viselkedni, hogy ne legyen. Lehet széthúzni, de abból mi lesz? Szakadt gatya.

Csak a korok változnak, benne az emberek és az emberi tulajdonságok nem. Ez talán az élet körforgása.

Mindenkinek megvan a maga feladata, dolga, sorsa, kiszabott ideje, amikor menni kell, megy, ilyesmiken problémázni merő fölöslegesség. Ami lényeges, az pontosan belénk van kódolva, elég nyitott lélekkel figyelni szeretteinkre, magunkra, és akkor teljesen nyilvánvalóvá, világossá válik minden. Az embernek nincs más dolga, mint tudomásul venni, amit rámértek...

A szabadúszás azt jelenti, hogy szabadon úszkálhatsz és szabadon meg is fulladhatsz. Nem jön oda a csónak, hogy megmentsen. Mégis az összes veszélyével együtt szabadságmániás vagyok.

Sosem tudja az ember, hogy egy történelmi dologban vesz részt. Azt tudtuk, hogy valami más, valami nagyon izgalmas születik.

Nem lehet mindig fent lenni, bizony, vannak szakadékok. De ha az embernek van egy egészséges önértékelése, pontosan tudja: ha a topon van, sok mindent túlértékelnek, túl könnyen megbocsátanak neki. Aztán eljön az idő, amikor az embert alulértékelik: ezt ugyanúgy nem szabad elhinni.

Semmit nem teszek a dolgokért, ahogy ellenük sem. Fatalista vagyok, mindenről azt gondolom, ennek így kellett lennie.

Az ember úszhat szabadon, ám ha fuldoklik, nem jön oda senki, hogy kihúzza a vízből: vagy kihúzza saját magát, vagy megfullad.

Ha az embert szeretik, és ő mégis elhagyja azt a helyet vagy embert, azt előbb-utóbb visszakapja az élettől.