Alphonse Daudet

A gyûlölet a gyengék haragja.

A mûvészet valóságos kényúr. Testestül, lelkestül oda kell néki adni magunkat. Ami eszmény, erő, becsület, lelkiismeret bennünk van, azt a mûnek adjuk, az élet számára semmi sem marad, s a munka végeztével tehetetlenül, iránytû nélkül hányódunk, akár egy árbócát vesztett bárka az óceán hullámain.

Az orvosok sokszor eltúlozzák a bajt, hogy annál nagyobb legyen az érdemük, ha aztán megbirkóznak vele.

A szerelem, tudjuk, szerencsétlen, vak lény, akinek ráadásul se hallása, se szava, s csak találgatások, sejtések, a beteg idegek irányítják. Szánalom nézni, hogyan tapogatózik, tévelyeg, botladozik, hogyan keres valami támaszt, ami bizalmatlan ügyetlenségében megsegíthetné.

A szerelem olyan, mint a létra. Mentül magasabbra hágunk fel rajta, annál jobban szédít.