Andrej Tarkovszkij

Az erkölcsiség az ember benső értéke. A köznapi morál - az erkölcsiség helyettesítésére kitalált külsőség.

Milyenek lesznek a gyermekeink? Sok minden rajtunk múlik, de tőlük is függ. Fontos, hogy törekedjenek a szabadságra. Ez tőlünk függ. A rabságban született embereknek nehéz elszokni­uk a rabigától.

Milyen szörnyû, hitvány dolog lehet azt érezni, hogy senki­nek semmivel nem tartozik az ember, mégpedig azért, mert mindig tartozunk valakinek. Csak erőfeszítés árán, csukott szemmel lehet erre az álláspontra jutni.

A mûvészet a XX. század második felében elveszítette a titkát. Napjaink mûvésze azonnali és teljes elismerést vár, gyors fizetséget azért, ami a lelkében zajlik.

A mûvészet nem az ember tudatára, hanem az érzelmeire hat, hogy meglágyítsa, megpuhítsa az emberi lelket. A nagy mûalkotás eszmeisége sokrétû és meghatározhatatlan, akár az élet. Ezért sem számíthat az alkotó mûve tökéletes befogadására, mely megfelelne a saját értelmezésének. A mûvész csupán törekedhet arra, hogy megmutassa a maga világfelfogását, hogy az emberek az ő szemével nézzék a világot, hogy áthassák őket a mûvész gondolatai, kétségei, érzései.

A mûvészet létéből fakadóan nemesítő hatással van az emberre. A mûvészet teremti meg azokat a szellemi kapcsolatokat, melyek közösséggé teszik az emberiséget, valamint azt a különös erkölcsi légkört, melyben képes felvirágozni. Máskülönben elpusztul, miként az elhanyagolt kertben az elvadult almafa.

A film minden más mûvészetnél inkább bővíti, gazdagítja, illetve náluk tényszerûbb módon koncentrálja az emberi tapasztalatot. Sőt, nem csak gazdagítja, hanem, fogalmazzunk így, jelentős mértékben ki is egészíti. Ez jelenti a film valódi erejét, és nem a "filmcsillagok", a kalandok és a szórakoztatás. Az igazi film nézője nem is annyira néző, mint inkább tanú.

Teljesen nyilvánvaló, hogy minden mûvészetnek az a célja - hacsak nem "fogyasztásra", eladásra szánják, mint egy árucikket -, hogy a mûvész megmagyarázza önmagának és környezetének, miért él az ember, mi létének értelme.

A szépség nem tárulkozik fel olyan embereknek, akik nem szomjúhozzák vagy félreértelmezik az igazságot. A szellem mélységes hiánya jellemzi az olyan embert, aki nem képes befogadni, hanem csak bírálni tudja a mûvészetet. S miután nem tud és nem akar létezése céljáról és értelméről gondolkodni, e magasabb értelmet gyakran vulgárisan egyszerû felkiáltással helyettesíti: "Nem érdekel!" "Nem tetszik!"

A költő gyermeki képzelettel és lelkülettel rendelkezik, és vezéreljék is bármilyen mély gondolatok, a világról alkotott benyomásai közvetlenek. Vagyis nem "leírja", hanem feltárja a világot.