Andrew Marvell

De hallom egyre közelebb, az időszekér közeleg, s túl mindnyájunk előtt a vad, vastag öröklét-sivatag. Szépséged nem lelik sehol, dalom a sírba nem hatol, s megörvendeztet férgeket megóvott szûzi érdemed. Erényed porba hull alá, gyönyöröm válik hamuvá. Jó titkos hely az, mégis ott ölelni senki sem szokott.