Anthony de Mello

Nemet mondani másoknak: ez része a felébredésnek, ez gyönyörû. A felébredés része, hogy úgy éled az életedet, ahogy helyesnek találod. Értsd meg: ez nem önzés. Önzés az, mikor másoktól azt követeled, hogy úgy éljenek, ahogy te helyesnek látod. Az önzés. Nem önzés, ha úgy éled a saját életed, ahogy helyesnek látod.

Mindazt, amit másoknak adsz, önmagadnak adod.

A hibák, amelyeket az emberekben látunk, többnyire a sajátunk.

Sajnálom! Én nem önnel foglalkozom, hanem az önről kialakított elképzelésemmel.

Nem azok az ellenségeink, akik gyûlölnek bennünket, hanem akiket mi gyûlölünk.

Jó dolog gyertyát gyújtani, de élvezetesebb a sötétséget szidni.

Mennyire üres lenne az életünk, ha semmire sem neheztelhetnénk!

Az emberek nem azt látják, ami ténylegesen van, hanem aminek a látására tanították őket.

Biztonságosabban jársz a saját sötétségedben, mint más világosságában.

Akkor leszel igazán nagy, ha megfeledkezel a feletteseid méltóságáról, és ha a beosztottaiddal feledteted saját méltóságodat, vagyis ha nem vagy dölyfös az alázatosokkal, és ha nem alázatoskodsz a dölyfösöknek.

Buddha mondja: - A szerzetesek és a tudósok ne tiszteletből fogadják el a tanításomat, hanem vizsgálják meg, ahogy az aranymûves is megvizsgálja az aranyat: vágják fel, olvasszák meg, és dörzsöljék szét.

Senki sem tud természetes lenni, ha megpróbál természetes lenni. Vagy ha azon erőlködik, hogy ne próbálkozzon.

A szegények azt gondolják, boldogok lesznek, ha meggazdagodnak. A gazdagok azt gondolják, hogy boldogok lesznek, ha megszabadulnak a gyomorfekélyüktől.

Amíg mások gazdagságért küszködnek, a megvilágosodottak, elégedettek lévén azzal, amijük van, küszködés nélkül birtokolják azt. Elégedettek lévén a kevéssel, olyan gazdagok, mint a királyok. A király pedig koldusszegény, ha a királysága sem elég neki.

Nincs annál nagyobb boldogság, mint amikor nincs okunk a szomorúságra; és nincs annál nagyobb gazdagság, mint a meglévőkkel való megelégedettség.

Nem a pénzünk mennyiségétől függ a gazdagságunk vagy a szegénységünk, hanem az örömre való képességünktől. A gazdagságra való törekvés az örömre való képesség nélkül olyan, mint amikor a kopasz ember azért küzd, hogy fésûket gyûjtsön.

Hogy sikeresek legyünk a lelki életnek nevezett kalandban, arra kell összpontosítanunk, hogy minél teljesebb életet éljünk. A legtöbb ember megelégszik semmiségekkel, mint például gazdagsággal, hírnévvel, kényelemmel és emberi társasággal.

Csak arra a veszélyre vagyunk felkészülve, amit biztonságos távolságból szemlélhetünk.

- Az előző mesterem megtanított arra, hogy elfogadjam a születést és a halált. - Akkor miért jöttél hozzám? - kérdezte a Mester. - Hogy megtanuljam elfogadni azt, ami a kettő közt van.

Amikor imádkozunk, Isten a szívünket nézi, nem a szövegeinket.