Anton Pavlovics Csehov

A hallgatás mint büntetés hatásosabb, mint egy pofon vagy a szidalmazó szavak özöne.

A büntetés csak akkor használ, ha a jutalmazást is gyakorolják.

Az ember nem szállhat szembe saját természetével.

A kérkedés meg a büszkeség nemes lélekhez méltatlan vétek.

Egyedül a nyaralóknak adta meg az Isten azt a képességet, hogy megértsék a természet szépségét, az emberiség többi része bûnös tudatlansággal van megverve e szépségeket illetően. Nem becsülik az emberek a gazdagságukat. Amink van, nem óvjuk; sőt - amink van, azt nem szeretjük.

Földi életünkben nincs teljes boldogság. A boldogság rendesen magában hordja a méreg csíráit - vagy pedig kívülről mérgezi meg valami.

A hallgatás a férfi ékessége.

Az ivásra való várakozás a legnehezebb minden várakozás közül. Inkább vár az ember hóban-fagyban öt óra hosszán át a vonatra, mintsem öt percet az ivásra.

Minden szép mûvészember lelkiismeretét sok nő terheli, s ahhoz, hogy mindegyikre visszaemlékezzen, túlságosan jó emlékezőtehetség kellene.

Az anyák szeretik az orvostudományt, hisznek benne, amikor a gyermekeik betegek!

Egy hozzátartozó élete drágább a pénznél.

Ahol szeretet van, ott megvan a legelvakultabb hit is.

Nincs rosszabb, kínzóbb meg gyötrőbb annál, mint az apától örökölt sapkában ott ténferegni a vásárban, látni, hallani, érezni és szagolni, amikor egyetlen fitying sincs a zsebben.

A félénk szerelem olyan, mint a pacsirtáknak szóló mese.

Semmi sem feszíti annyira túl, semmi sem teszi annyira tönkre az idegeket, mint a várakozás.

Civakodás meg háború közepette az idő gyorsabban halad, mint békés időben.

A férfiak nem érthetik annyira a nyomorúság minden szörnyûségét, mint a nők. Egy koldusszegény nő a legszerencsétlenebb lény.

A barátságtól a szerelmet csak egy lépés választja el.

Jobb részegnek és vidámnak lenni, mint józannak és kedvtelennek.

Az élet megingathatatlan, állandó törvénye az aljasság. Az ember az aljasságáért kapta büntetésként az életet.