Arany László

A kotló költőnek fájdalma nagy Merengni édes, képzelegni jó, Hanem soká nő meg az embrió.

Az ember-öltő kel, nő, zajg, bomol, Küzd, hömpölyög, él s éltet szüntelen.

Az öncsalás nem hasznos, ámde édes, S bár vége: a csalódás, keserû, Hiába! a szív mégis oly negédes, Szeret ott lenni, hol szebb a derû.