B. Büttner Lina

Legkevésbé féljük a halált, mikor legborzasztóbban lép előnkbe: szeretteink halálos ágyánál. Óh, mert akkor örömmel halnánk meg, hogy megváltsuk a fenyegetett drága életet!

Egy mosoly, egy gyöngéd szó több az élőnek, mint egész könnyár és gyászos bánat a halottnak.

Az embergyûlölet nem más, mint keserû, fájó önszeretet; az igazi embergyûlölet saját magán kezdődnék.

Az élet tolongásában az igazi érdem szerényen félrevonul s így semmibe sem veszik, míg az üres pöffeszkedés mindig az előtérbe tolakodik: s ha eleinte nevetséges is, de később megszokják; s ha végre a gyakorlatból jogot formál, akkor már nem ő nevetséges, de azok, kik megadják neki, amit követel.

Minden megújul, minden visszatér, minden föltámad. A növény újra bimbót nyit, a madár ismét megjön dalával, a szív újra álmodik s még feledett eszméink is föl-föltámadnak egy rokonlélekben.

A szenvedés örök igazság, a boldogság csak pillanatnyi; de e pillanatnyi igazság is végig rezg az örökkévalóságon.

Akinek nincs meleg otthona, annak hideg az egész világ.

Vannak kemény szívek, melyeket, mint a gyémántot, nem sebezhet meg semmi, de ők mindent megsebezhetnek.

A hála is édes kötelék; a hálás szív soha sem lehet teljesen boldogtalan.

A legtöbb ember csak azért követi el a rosszat, mert nem tudja, mit tesz, s ha valaki előre fölmutatná a következményeket, el sem hinné magáról, hogy képes lenne olyat elkövetni.

A szellemes ember társalgása fölüdít, a szellemeskedőé kifáraszt.

Nem az határozza meg szeretetünk nagyságát és minőségét, hogy mennyire méltó valaki vonzalmunkra, hanem az: mennyire és miként képes szívünk szeretni.

Oly bûnt, melyért átszenvedték a bûnhődést, meg nem bocsátani, bûn.

Az irigy lelkûből soha sem lehet valódi költő, mert az irigység oly közönségessé tesz mindenkit, hogy az képtelen ideálisan érezni s valamit fényesen látni.

A hangulat változó lehet, mint a felhők járása az égen, de a szív azért változatlan maradhat, mint az örök égbolt.

Az őszinteség: függetlenség, a bizalom: meghódolás.

Ha minden reánk dobott kőért mi kenyérrel hajítunk vissza, akkor oda jutunk, hogy magunknak nem marad kenyerünk, de kővel még mindig fognak dobálni.

Sokszor nagyobb bátorság kell ahhoz, hogy attól, kit szeretünk, valamit megtagadjunk, mintha a veszély pillanatában életünket kockáztatjuk értté.

A barátok veszedelmesebbek, mint az ellenség, mert barátainkat közel bocsátjuk szivünkhez s igy fölfedezhetik, hol vagyunk halálosan megsebezhetők.

Az élet csak egy pillanat az örökkévalóságban, de egyetlen boldog pillanatban örökkévalóságokat élhetünk át.