Szerző

Baháalláh

A kedvesen szóló nyelv az emberi szív mágnese. Ez a lélek kenyere, ez ruházza fel a szavakat jelentéssel, ez a bölcsesség és megértés fényének forrása.
Tekintsd úgy az embert, mint egy felmérhetetlen értékû kincsekkel teli bányát. Egyedül csakis a nevelés képes arra, hogy feltáruljanak a kincsei, s hogy azok az emberiség javára váljanak.
Tégy félre minden mohóságot, és keresd a megelégedettséget; mert a mohó mindig nélkülöz, míg a megelégedett mindig szeretetben és dicséretben részesül.
Ne halld a rosszat, és ne lásd a rosszat, ne alázd meg magad, s ne sóhajtozz és sírj! Ne szólj gonoszat, hogy te se halljál olyat! Ne nagyítsd fel mások hibáit, hogy a tieid se tûnjenek nagynak; ne kívánd mások megalázását, hogy ne lássák a te megaláztatásodat!
Szíved kertjébe ne ültess mást, csakis a szeretet rózsáját, és ne engedd el a ragaszkodás és vágy csalogányát! Becsüld nagyra az igazak társaságát, és kerülj minden közösséget az istentelenekkel!
Adj számot magadnak minden nap, még mielőtt a számadásra hívnak, mert váratlanul jő a halál, és számot kell majd adnod tetteidről!
Bölcs az, ki nem beszél, csak ha meghallgatják, mint ahogy a pohárnok sem kínálja kupáját addig, míg keresőt nem talál, és a szerelmes szíve mélyéről sem tör fel kiáltás, míg szerettének szépségét meg nem pillantja. Ezért a bölcsesség és a tudás magvait csakis a szív tiszta talajába vesd el, és addig tartsd azokat rejtekükön, míg az isteni bölcsesség jácintjai a szívből hajtanak ki, nem pedig sárból és agyagból!
Nincs béke számodra, csak ha lemondasz önmagadról.
Ne hágd át korlátaidat, és ne tarts igényt arra, ami nem téged illet!
Szót se szólj mások bûneiről, míg önmagad is bûnös vagy!
Ne kívánd egyetlen léleknek sem azt, amit nem kívánnál önmagadnak, és ne mondd, amit te magad meg nem teszel!
Az igaz szerelmes vágyódik a megpróbáltatásra, miként lázadó a megbocsátásra, és bûnös a kegyelemre.
Ha jólétbe jutnál, ne örvendezz, ha megaláztatnál, ne bánkódj, mert mindkettő elmúlik és nem lesz többé!
Az igazi szerelmesnek az újraegyesülés élet, és az elválás halál. Keblét türelmetlenség feszíti, és szívében béke nincsen.
A tettek, és ne a szavak legyenek díszeitek!
A szív, amelyben az irigység legcsekélyebb nyoma bár, de még ott leledzik, soha (...) be nem lélegezheti a szentség édes illatát.
Halandó szem sohasem ismeri fel az örök Szépséget, és az élettelen szív nem örül másnak, mint a hervadt virágnak. Mert hasonló a hasonlót keresi, és kedvét csak fajtájának társaságában leli.
Titokzatos nyelvek miriádjai nyilvánulnak meg egy beszédben, és rejtett misztériumok miriádjai nyilatkoznak meg egyetlen dalban; mégis, ó, jaj, nincs fül, mely hallaná, és nincs szív, mely értené azokat!