Bajtai András

Nem történik semmi, nem jön senki, te sem jössz már, nem értenek szót velem az utcák, minden sarkon valami kacatba botlok, ami rád emlékeztet, közben pedig próbálom megfejteni, hogy vajon a kötelesség, a kényszer vagy talán a túlzott ragaszkodás rémisztett meg annyira, hogy. Végül elindulok a lángossütödéhez, várok majd a soromra a koraesti, üvegtesti homályban, az lesz a tökéletes béke.