Berda József

Katalógus értelemroncsok kiszurják a világ szemét - kutyakötelességből és az akadémiák prostituált szelleme tuberkulózist lehel a perifériákra a TÁRSADALMI REND pedig éhhalálra bitangolja a gyengéket. Ez igy van rendjén. De mindegy! szomorúan mindegy! Mert nem lehet sem így, sem úgy. Szél ellen nem lehet füttyölni... Bizony véletlen szeszélyek zsarnokolnak felettünk és kegyetlenül él a valóság. Ma a jobboldali, holnap a baloldali ideális önkény ül nyakunkra. Csinálhattok - amit akartok.

Ne higgy a halál hódító hatalmában; táncolj az élő élettel vidáman!

Csak az veszhet el, aki meg akar öregedni. Ne hagyd el magad. Sokat, még többet kell nevetni!

Barangolók szerencséje, egészség, ne hagyj el; engedd, hogy végigcsavarogjam halálom előtt még egyetlenegyszer e költőknek is nagyobb szárnyakat teremtő hegyi mennyországot.

Míg élek, lélegzek, míg van eszem; a sok belém szúrt tüskét sziszegve viselem,- de azért el nem feledem!

A költő a Szellem ellenségeivel szemben kénytelen a Költészet barátaihoz fordulni.

Aki a szükséget szenvedőnek azt adja Mire az emberi méltóság mindig kötelez: ne úgy tegye ezt, hogy talpnyaló szolgát nevel végül, kit az odadobott konc lekenyerez.

Se cionista, se klerikális, inkább az örök Európát váró ember légy. Elfér e gondolatban zsidó és keresztény. - Mindnyájunké a föld és az ég!