Szerző

Bernard le Bovier de Fontenelle

A boldogságnak az a legnagyobb titka, hogy egyetértésben éljünk önmagunkkal.
A történelem nem más, mint egyezményes mese.
A nő a világ legerőszakosabb férfijával is azt csinálhatja, amit akar, ha nagyon okos, elég szép, és kevéssé szerelmes.
Miért van az, hogy szeretünk valakit, vagy hogy nem örökké szeretjük, vagy pedig, hogy nem egyszerre szeretjük egymást, és nem egyszerre ér véget szerelmünk?
Megállhatunk-e nevetés nélkül olyan emberek láttán, akik pénzért prédikálják a javak megvetését?
A helyes gondolkodás mindig hasznos, még akkor is, ha nem hasznos dolgokról gondolkodunk.
Az előítéletek és az ész kiegészítik egymást (...), amennyivel kevesebb van az egyikből, annyival több van a másikból.
Nehéz annyira dicsérni valakit, hogy hazugnak érezze a dicséretet.
A megtakarított idő sokkal hosszabb, mint ahogy azok képzelik, akik csak fecsérelni tudják.
Nem könnyû meggyőzni az embereket arról, hogy szemük helyett eszükkel nézzék a világot.
Nem mindenki tud látni: sokan az egész tárgynak vélik azt az oldalát, amelyet a véletlen mutat meg nekik.
Amire a leghevesebben vágyakoztunk, veszít az értékéből, mihelyt megkapjuk: a dolgok nem válnak képzeletünkből valósággá veszteség nélkül.
Helytelenül cselekszünk, ha minden szabad időnket annak szenteljük, hogy mindenkor és naphosszat együtt legyünk szeretőnkkel. Amit buzgóságunkkal nyerünk, azt kapcsolataink tartósságából veszítjük el.
A szellem szépsége csodálatot, a léleké tiszteletet, a testé pedig szerelmet ébreszt. A tisztelet és a csodálat mértékletes; csak a szerelem szertelen.
Ne nagyon hivalkodjunk szeretőnk szerelmével. A természet olyan jól alkotta meg a szerelmi kapcsolatot, hogy az érdemnek nem nagy szerepet hagyott benne.
Nagy különbség van a mû szépsége és alkotójának az érdeme között. Vannak igen középszerû mûvek, amelyek csakis fennkölt lángész alkotásai lehetnek; s vannak meglehetősen szép mûvek, amelyeket középszerû tehetség is alkothatott.
A hosszú bölcseleti vitákban többnyire nem sok a bölcsesség.
A rágalmazást és a gúnyolódást azzal kell lefegyvereznünk, hogy semmibe vesszük őket. Azokhoz a szikrákhoz hasonlatosak, amelyek nagy tûzből pattannak ki, de tüstént elalszanak, ha nem fújunk rájuk.
Vannak dolgok, amelyeket csak fele elménkkel kell hinnünk, a másik felét szabadon kell tartanunk, hogy szükség esetén az ellenkezőjüket is befogadhassa.
A filozófus olyan, mint az elefánt, amely mentében sohasem teszi a másik lábát a földre, amíg az egyik szilárdan nem áll rajta.