Bernhard Bauer

Milyen a nő? Nagy, titokzatos kérdés! Milyen vagy, te nagy rejtélye az életnek, te szfinksz, te démoni teremtmény? Te szültél bennünket, te óvtál bennünket zsenge korunkban, te becézgettél és csókolgattál gyermekkorunkban, te lelkesítettél mint ifjakat és te mámorosítottál el bennünket mint férfiakat... milyen vagy hát, óh nő? Milyen vagy te, aki háborúk üszkét gyújtottad meg, aki királyi trónokat döntöttél le, aki szegényeket gazdagokká és gazdagokat megint koldusokká tettél? ... Meg lehet téged ismerni, le lehet téged leplezni, te nem földi hatalmú lény? Meg lehet világítani azt a rejtélyes homályt, mely benned és körülötted lebeg?

Ha van időd a tánchoz, zenéhez, társasághoz és divathoz, hagyd abba egy kicsit az élvezethajhászást és a mindenféle sikerekre való törekvést, szentelj egy pillanatot magadnak... saját éned megismerésének!

Amint a nő anya lesz, egész lényében teljesen megváltozik. Most már nem önmagát, hanem a gyermekét tekinti a világ közepének.

Minél idősebb a nő, annál fiatalabbnak akar látszani.

A legegyszerûbb nő is nőiesen és csakis nőiesen érez, mert egy női őssejtből származik, és ebben van a csírája minden nőiességnek.

A fiúk a jó barátot inkább elverik, mintsem becézgetik.

A nőnél (...) a szerelem egész életén át a legnagyobb szerepet játssza, valósággal az életének tartalma, életcélja... ez teszi a nőt nővé.

Mi az a hódítás? Semmi egyéb, mint küzdelem, szerelmi játék többé vagy kevésbé elrejtett fegyverekkel, amilyenekből oly sok ezerféle van, hogy egyik vagy másik előbb vagy utóbb mégis kinyit vagy legalább megsebez minden női szívet.

Megváltozhatunk, mert rendelkezésünkre áll az ész hatalma. De csak kifelé. A bensőnkben, azokban a folyamatokban, melyek együttvéve az életünket teszik - akár férfiak vagyunk, akár nők -, csak apró és tehetetlen játékszerei vagyunk a legeslegnagyobb csodának, a legszebb, legmindenhatóbb hatalomnak - a természetnek!