Bessenyei György

Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem.

Azt véltem, mint a gyermek, hogyha magas hegyre mászok, onnan elérem az eget - föltörekedtem és látom, hogy a legnagyobb hegy tetejéről éppen annyira van, mint a legmélyebb barlangnak fenekétől.

Az elme és okosodása megtévedhet, de az érzés sohase.

Egy hazát sokféleképpen lehet és kell szolgálni, mert annak sok mesterségre van szüksége.

Okosok, írjatok úgy, hogy szeressenek, értsenek benneteket, s mosolyogva, könnyezve csudálkozzanak rajtatok!

Pénz és szeretet kell a jó házassághoz, Különben ha e nincs, mindég gyötrelmet hoz.

Édes érzés nélkül hiába gondolunk, Ha nincs igaz szívünk, balul okoskodunk.

A titulus egy ollyan külső máz, Mellyel érdem nélkül ki-ki csak büszke váz.

Minden érzésünknek anyja a szerelem, Ez olly nagy oltalom, melly nagy veszedelem.

Nem mutat irígység soha bölcsességet, Sőt utána vonja az esztelenséget.

Az ifiúság véghetetlenül érez; fájdalmakkal gondol, és szüntelen tévelyeg.

Nagy károkat tehet a vakult buzgóság, Hol jó cselekedet lehet sok gonoszság.

Semmit nem ismérvén, mindég okoskodunk, Pedig alig lettünk, már akkor elmúlunk.

Ha feltaláltatik köztünk a barátság, E földön egészlen egy kicsiny mennyország.

Azt mondhatnák némelyek, hogy minek írunk, s töltjük az időt ily magyar eszközökkel, mikor semmi hasznunk nincsen benne. Jól van, de gondoljuk meg, hogy a magyar nyelv nemzetünknek tulajdona, miért lenne hát egy magyar haszontalan, ki hazájának javát ékesíti!