Bill Watterson

Az emberek túl sokat aggályoskodnak minden apróságon. Ez csak arra jó, hogy megmérgezze az életünket. Teljesen fölösleges lényegtelen dolgokon görcsölni.

Amikor az ember a Földet csak egy kék pontnak látja a végtelen világegyetemben, elgondolkodik a teremtés rejtelmein. Ilyenkor érzem, hogy mindnyájan egy világméretû rendszer része vagyunk, ahol minden egyformán fontos, minden összefügg, és mindennek értelme van!

Szennyezett a levegő, mérgezett a tenger, lyuk van az ózonpajzson, és még sorolhatnám! Az egészből csak az a haszon, hogy lassan nem lesz egy talpalatnyi hely, amiért érdemes háborúzni.

Érdekes, hogy az életben soha semmi sem olyan rossz, hogy ne lehetne még rosszabb.

Néha úgy érzi az ember, hogy túl gyorsan peregnek a dolgok körülötte. Annyira el vagyunk foglalva azzal, hogy előre tekintsünk, hogy meg sem állunk élvezni a pillanatot. Egyik nap suhan el a másik után. Az egész élet egy masszává mosódik össze. És gyakran valami nagy sorscsapás kell ahhoz, hogy a jelenre figyeljünk. Akkor aztán fölébredünk, és rájövünk, milyen marhaságokat csináltunk. De már késő, a kocka el van vetve.

Sokkal szebb az élet, ha nem mi felelünk a tetteinkért.

Minden, ami történik, eleve meg van írva. Nem tudunk változtatni rajta. Úgyhogy ha valami rosszat csinálok, az nem az én hibám, hanem a sors keze.

Nincs elég időnk, hogy mindazt a nagy semmit végigcsináljuk, amit a fejünkbe vettünk.