Bod Péter Ákos

A pénzügyminisztert azért fizetik, hogy ne engedje a minisztereket pénzt költeni, a jegybank elnökét meg azért, hogy még azt se engedje elkölteni, amit már a pénzügyminiszter megengedett.

Az elemzőt ne tartsa vissza, hogy nem tudja, mit hoz a jövő; nem is tudhatja. Csak a sarlatán vágja rá azonnal a választ, ezzel tanúsítva tudatlanságát. A szaktudás abban nyilvánul meg, hogy az elemző tanulmányozta a múltat és a jelenhez elvezető folyamatokat, járatos a jelenségek és okaik mibenlétéről alkotott elméletekben, és ezek alapján vannak elgondolásai a jövőkről. Jövőkről - többes számban. Mert a végén, ex post, valóban egyfajta módon történik meg a dolog, ám addig sokféle módon alakul.

Számos lehetséges pálya áll előttünk, ezekből azután az egyik bekövetkezik, a többi pedig "így is lehetett volna". Akinek tuti tippje van a jövőről, megjátszhatja azt, de még ha bejönne is, ne áltasson másokat azzal, hogy szép egyenes vonal húzható a jelenből a jövőbe. A világ nem ilyen. A következő napok valósága azért jön el, mert a megelőző napokban valakik valamiként döntöttek, avagy éppenséggel nem döntésükkel segítették bekövetkezni azt a bizonyos valamit, ami majd bekerül a történelemkönyvekbe.

A krízis nem rendkívüli malőr, hanem része, sőt gyakran következménye az emberi nem ténykedésének. Az úgynevezett zavartalan fejlődés az a szakasz, amely alatt a növekedés, haladás kifejleszti a szakaszt megtörő zavarokat.

Alkotó embernek különös, ha átcsomagolt múltbéli termékeivel lép a nagyközönség elé.

Válságok jönnek, néha a természet felől nagy hirtelenséggel, főleg pedig korábbi emberi döntések (meg azok halogatásai) nyomán. A világ meg olyan lesz, amilyen.