Borbély Szilárd

`Én istenem` altass el engem, felejtsd el azt, hogy itt vagyok, az egyik szemed `csukd be` kérlek, és én lábujjhegyen elosonok, ha nem figyelsz, ha félrenézel, én lenni többé nem fogok, és ne keress `kérlek` sehol engem, tegyél úgy, mintha nem vagyok.

Nem elég (...) jobban élnünk, de törekednünk kell arra, hogy jobb emberekké is váljunk. A demokrácia alapja a morál.

Aki átéli a kitaszítottságot, az nem oldódik fel többé semmilyen közösségben, még ha befogadják, akkor sem.

Mindannyiunknak van egy ikertestvére, csak szégyelljük, elfelejtettük, nem vesszük észre, összetévesztjük magunkkal, vagy simán átlépünk rajta.

A próza arra jó, hogy kitalálttá lehessen tenni a valóságos világot.

A gyász után el kell jönni a derûnek és a megbocsátásnak.