Borisz Akunyin

Az élet nem egy könyv, amelyben csak a valaki által előre megírt sorok mentén lehet haladni. Az élet síkság, melyen utak megszámlálhatatlan sokasága van; minden lépésre újabb elágazás nyílik, és az ember mindig szabadon választhat, hogy jobbra vagy balra forduljon. S aztán jön az újabb elágazás és az újabb döntés. Mindenki ezen a síkságon lépked, mindenki maga dönti el, melyik utat, melyik irányt választja - ki a napnyugta, ki a sötétség felé megy, ki a napkelte, a fény forrása felé. És soha, még az élet legutolsó pillanatában sem késő megfordulni, és egészen más irányba indulni, mint amerre hosszú-hosszú éveken át ment az ember.

A titok természetét nem lehet kiismerni, azért titok, mert nincs semmilyen természete.

A férfiak olyanok, mint az alma, jót tesz nekik az idő. Mikor még kisfiúk, savanyúak és ehetetlenek. A fiatalemberek sem jobbak. Elvásik tőlük az ember foga, vagy bele is törik. Negyven év fölött aztán lassan megérnek, de igazán jók csak vénséges vénen lesznek, ötven fölött.

A szabad ember (...) az, akinek van választása. Az életminőséget nem a gazdagság és a státusz határozza meg, hanem csak és kizárólag a választás lehetősége. Minél szélesebb a paletta, amelyről az egyes életfázisokban választhat, életminősége annál magasabb szinten van.

Vannak emberek, akik minden érintkezést kerülnek az élettel, mintha nem akarnák a világot a jelenlétükkel terhelni, és semmilyen önkifejezésre nem éreznek igényt.

Az élet (...) egy út a születéstől a halálig, és (...) ezt az utat helyesen kell végigjárni, mert különben végigmenni ugyan végigmész rajta, csak sehová se jutsz el, és aztán hiába is panaszkodnál.

A félelmet csak azok nem ismerik, akikből tökéletesen hiányzik a képzelőerő.