Böszörményi Gyula

A világ bolond köröttünk, én csak hozzá igazodom.

Vannak az életben olyan pillanatok, amikor képtelenség eldönteni, hogy a férfit, aki épp szemben áll velünk, megcsókolni, vagy orrba verni volna-e jobb.

Ha itt a földön annyi rútság is van, hogy már-már bele kell őrülni, odafönn a mindenség milliárd apró fénye tán vigaszt rejt magában.

Amikor az ember azt hiszi, nincs több remény, akkor szokott felpercenni az új nap első sugara!

A teremtőtől kapott tehetséget eltékozolni olyan, mint magát a teremtőt sértegetni.

Ha érdekes helyen jár az ember, az idő szinte megbolondul, s oly nyargalásba kezd, hogy mire kettőt pislantunk, már el is szaladt a nap.

Mértékkel élj, hogy mérhetetlenek legyenek boldog napjaid!

- A holtak emléke gyorsan fakul (...). - Vagy örökké éget, bánatkorommal szórva be minden napot.

A halottak jó fejek. Csendesek.

Úgy szorítottam (...) kezét, mint lusta írót a nyomdai határidő.

Minden, ami meglepő, szokatlan, zavaros és váratlan, vagyis közelebb sodor a káoszhoz, az nekem bizony örömöt okoz. Gyûlölöm a rendet, brrr!

"Az a szemét apád!" - gondoltam. - "Milyen könnyen, milyen gyakran ordítják ezt az anyák a gyerekeik arcába! Pedig azt a szemét alakot nem a gyerek, hanem épp hogy az anya választotta egykor az apaszerepre."

Minden ember lelkében vannak sötét helyek, amiket zárva kell tartani. Normális esetben az ajtó csukva van, de olykor kinyílik, s akkor a sötétség veszi át az uralmat. Ez az őrület.

Van, hogy az ember lelkének bádogserlegébe több rettegés már nem fér bele, s akkor hirtelen túlcsordul a fájdalom. Amikor ez bekövetkezik, vagy őrület szállja meg az illetőt, vagy hirtelen akkora nyugalom keríti hatalmába, amit addig elképzelni sem tudott.

Olvass, és a világ hûséges kiskutya módjára hever a lábad elé, vagy told félre a könyveket, ám akkor soha nem érted meg, miért vicsorog rád.

Minden ember jó - csupán a benne élő démon gonosz.

A következő pillanatban meg úgy érezte, hogy kifut a lábából az erő, meg kell kapaszkodnia a pad támlájában, és sok-sok levegőre is szüksége volna. Pedig semmi más nem történt, csak annyi, hogy a fiú megfordult és ránézett. Azok a szemek! Naná, hogy égszínkék volt mindkettő! Barna, zöld vagy fekete szemek soha nem lehetnének olyan hatással valakire.

Tündérek mindenhol laknak! Nélkülük a fák, a kövek, a vizek forrásai, de még a hegyek, a dombok, a rétek és a vadcsapások is mind-mind a lelküket veszítenék!

Apróságokon múlhat, hogy mit hoz a jövő.

Úgy szép a lány, ha titokzatos.