Brandon Hackett

Túl sok az ember, túl sok a mozgás, túl sok a zaj. Nem hallom a saját gondolataimat.

Én csak az egyenleteknek hiszek, azok nem hazudnak. Az emberekről ez nem mondható el.

Olyan alakkal, aki nem tud integrálni, ha nem muszáj, nem beszélgetek.

Mi az idő? Egy vers, amit lassan elfelednek. Egy labirintus, ahonnan hiába keressük a kiutat. Egy öntudat nélküli lény, ami hamarosan agyonnyom mindannyiunkat. Az idő az ellenségünk.

Ingyen tanács ritkán olcsó.

Az ízlésficamnak nincsenek határai.

Mindent meg lehet szeretni, ha muszáj.

A magasság evolúciós előny, a magas embereket automatikusan tekintéllyel ruházzuk fel, az alacsonyabbak akaratlanul is behódolnak nekik. A magasak pedig önkéntelenül elvárják a behódolást.

A logika sosem hazudik.

Aki időutazik, akaratlanul is megváltoztatja a jövőt szinte minden cselekedetével. Ölünk és pusztítunk, de egyúttal teremtünk is. Ez így mûködik.

Minden egyes időutazás megváltoztat valamit az időfolyamban, ami a későbbi években, évszázadokban egyre komolyabb következményekkel jár. Akaratunkon kívül is mértéktelenül szennyezzük az időfolyamot. De ezt tettük mindig is: szennyeztük a levegőt, az óceánokat, kizsigereltük a Földet, és most, hogy lehetőség nyílt rá, megtesszük az idővel is.

Ahogy a futballban, az idővel szemben sem jó stratégia az óvatoskodás.

Miért azok az emberek döntenek a legfontosabb kérdésekben, akiknek fogalmuk sincs róla, hogy miről döntenek?

Megszûnik a pénz... Sokadszor hallom már. (...) Ha ez tényleg igaz, akkor a fogyasztói társadalom nevû képződmény elpusztult, és egyúttal megszületett torz ikertestvére, egy olyan világ, amelyben bárki bármit megkaphat. Nesze neked bankrendszer és vállalati profit, infláció és monetáris politika. Vajon milyen következményekkel jár mindez? Tényleg eljön a boldogság és a Kánaán, a sokak által megálmodott utópia? Nem hiszek az utópiákban, szerintem mindennek ára van, és ha ezúttal nem pénzben mérhető, akkor időben.

Az igazság egy... egy emberek felett álló eszme, egy istenség, amiben rengeteg hisznek, de egyúttal rengeteg ellensége van.

A technológiai szingularitás nem egy bizonyos mértékû fejlettségi szintet jelent, hanem irracionálisan felgyorsuló fejlődési ütemet.

Az önmagunk mindenhatóságába vetett hitet nehéz leküzdeni.

Szerintem valahol mindenki álarcot visel. Ki kevesebbet takar el magából, ki többet.

A precizitás is mûvészet, még ha te például nem szereted is, ha a zenét kiszámítják és olyan elvek szerint építik fel, amelyeket nem értesz.

Amióta világ a világ, ez a helyzet: a fejlődés, a haladás, a miértek mindig is csak keveseket érdekeltek. A legtöbb ember egyszerûen csak élni akart, szórakozni, kikapcsolódni, enni, inni, szexelni, jól érezni magát.