Bródy János

Az emberek feje tele van készen kapott gondolatokkal, mintákkal és előítéletekkel. Egy mûvész feladata nem lehet más, mint hogy kirángassa az embereket a megszokott sémákból.

Akinek van esze és van lelkiismerete, nem bánhat úgy egy másik emberrel, mint az állattal.

A birkák országában se birka, se farkas nem szeretnék lenni.

Ha (...) valaki megpendíti, hogy a gyereke zenész szeretne lenni, és az én tanácsomat kéri, azt szoktam mondani, próbálja meg lebeszélni róla. Ha nem sikerül, akkor talán van valami esélye.

Ez a nap más, mint a többi, ezt te is jól tudod, Másként kelt fel reggel a Nap, és másként járt a Hold. Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk, És ajándékul fogadd el vidám kis dalunk: Boldog, boldog, boldog születésnapot, Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod.

Ha jönnél még és csókolnál, És azt hinnéd, hogy jó volnál, Hát elmondom, bár nincs rá szó, Hogy nem volnál jó.

Egy rendkívüli gyereknap, az mindenkinek jó, És akár minden évszakban több is tartható, Egy rendkívüli gyereknap, az bármikor lehet, A lényeg az, hogy tudjon róla minél több gyerek.

Minden felnőtt volt egyszer gyerek És felnő majd az új gyereksereg: Többet s jobban törődjetek velünk Mert eljön majd a nap, amikor mi is felnövünk.

Ezen a földön mindannyian látogatók vagyunk. Ha elmegyünk, magunk után ki tudja, mit hagyunk, Tanítsuk meg gyermekeinknek a szeretet dalát, Ahány ember, annyiféle csodálatos világ.

Mint régi kép, ha véletlen előkerül, emléked újra rám talált kegyetlenül. A sápadt fényben látom égő arcodat, megint úgy érzem, a szívem megszakad.

Mit tehetnék érted, hogy elûzzem a bánatod, Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot? Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen? Mit tehetnék, áruld el nekem.

A boldogság csak egy álom a remény és a csalódás között.

Akármilyen ruhát felvehetsz, De tiszta szívvel piszkos nem lehetsz.

Az ész a fontos, nem a haj.

Nincsen hétmérföldes csizmám, nincsen varázsköpenyem. Hogy holnapra már máshol leszünk, sajnos nem ígérhetem, De ha eltûnne az arcodról ez a sötét szomorúság, Úgy érezném, vannak még csodák.

A gondolat, míg önmagába zárul, sajnos nincs jelen, Szavak nélkül nem mûködik a mindenható értelem. De a kimondott szavak sorsa néha furcsán alakul, A lényeg sokszor bennük marad kimondhatatlanul.

Mikor a tükörben idegen az arcod És eluntad végleg a harcot Mert tudod, hogy sohase nyertél Akkor érzed, hogy magányos lettél.

Amikor egyedül vacsorázol És magaddal bújócskát játszol És otthonról hazamennél Akkor érzed, hogy magányos lettél.

Amikor semmi sincs, ami fontos, És nincs már kedved a szóhoz, És mindegy, hogy kit szerettél, Akkor érzed, hogy magányos lettél.

A magány az nem az, ami körülvesz, Hanem az, ami hiányzik - itt belül.