Carmen Sylva

Vannak oly tiszta, fenséges nők, mint a hattyú, ha érintitek, fölberzelik tollukat, de a jövő percben már tovább úsznak nyugodtan a habok fölött.

Csak egy a boldogság: a kötelesség. Csak egy a vigasztalás: a munka.

A szerelem nem látja a hibákat, a barátság szereti.

A szerelem nem ismeri csak a jelent, a barátság azt kérdi: emlékszel-e?

Vannak könnyek, melyek kioltják a szerelmet, de felgyújtják a barátságot.

A megbocsátás már közönyösséget árul el; a ki szeret, nem tud megbocsátani.