Carmine Gallo

Egyes hiedelmek korlátoznak: ha azt gondoljuk, nem fognak felvenni valahová, alighanem igazunk lesz; ha azt hisszük, nem találunk nekünk való munkát, valószínûleg nem is fog sikerülni; ha úgy véljük, hogy nincs másokkal megosztható történetünk, akkor bizony nem is lesz; és ha azt hisszük, hogy soha nem fogunk megtanulni közönség előtt beszélni, jó eséllyel be is igazolódik a félelmünk.

A szívhez a fejen keresztül vezet az út, és nem máshogy jutunk el oda, mint a történetmeséléssel.

Egy nagyszerû történet tanít, szórakoztat, inspirál és végső soron lángra lobbantja kollektív képzeletünket.

Egy jó történet könnyeket fakaszt, egy nagyszerû történet viszont mozgalmat indíthat el.

Nehéz ügy a szenvedélyes lelkesedés: a legtöbben felismerik másokban, de magukban hiába keresik.

A legnagyobb pazarlás egy meg nem valósított ötlet, amely nem azért nem kelt érdeklődést, mert rossz az elgondolás, hanem mert nincs tetszetősen csomagolva.

Sokan azt hiszik, hogy ha bonyolult szavakat - fellengzős, terjengős, fontoskodó nyelvezetet - használnak, akkor mások ezt az intelligencia jelének látják majd. Holott ennek éppen az ellenkezője igaz. Ha okosnak és magabiztosnak akarunk látszani, a bonyolult szavakat cseréljük le egyszerûekre. A komplikált szavak nem mély benyomást keltenek az emberekben, hanem frusztrálják őket. A mozgalmakat elindító vezetők nem "kiviteleznek" egy tervet, hanem "végigcsinálják", amit elterveztek. Az ilyen vezetők nem kínálnak "juttatási csomagot" a terv végrehajtásáért, hanem "megjutalmazzák" azokat, akik végrehajtják azt. Nem a "koncepciótól a betetőzésig", hanem az elejétől a végéig hajtják végre a tervüket.

A tények a meggyőzés szükséges eszközei, ám ezeket ki kell egyensúlyozni a narratíva ügyes alkalmazásával, hogy a hallgatót valóban másik helyre és másik időbe röpíthessük.

Nem minden optimista tud jól mesélni, de szinte minden inspiráló történetmesélő optimista.

A tények magukban nem ösztönöznek: a történettől lesz a tényeknek lelkük.