Caroline Webb

Gyerekként sokat küzdöttünk azért, hogy megtanuljunk biciklizni. Ha elestünk, leporoltuk magunkat, és visszaszálltunk a nyeregbe. Mindezt addig folytattuk, míg oly természetessé nem vált a biciklizés, mint a levegővétel. De amikor felnőttként próbálunk ki valami újat, érdekes módon többnyire beérjük egyetlen próbálkozással, mielőtt eldöntenénk, megy-e ez nekünk. Ha az első alkalommal nem járunk sikerrel, vagy kicsit is bénának érezzük magunkat, rögvest kijelentjük, hogy ezt nem nekünk találták ki, ahelyett, hogy adnánk magunknak még egy esélyt. (...) Érdemes tehát a gyermekkori kitartásunkat leporolni kissé, amikor valami újba vágjuk a fejszénket.

Próbálkozni kell ahhoz, hogy kitapasztalhassuk, mi válik be nekünk a legjobban, és ebbe a hibázás is beletartozik. Azután pedig, ha rendszeres gyakorlással frissen tartjuk a tudásunkat, azt vesszük észre, hogy egyre jobban és jobban kezeljük a dolgokat, bármit sodorjon is elénk az élet.