Carsten Jensen

Amikor boldogtalanok vagyunk, olyan emberek társaságára vágyunk, akik hozzánk hasonlóan nyomorultul érzik magukat, annak keserédes igazolása után, hogy nem azért szenvedünk, mert elszegődött mellőlünk a szerencse, vagy mert rossz döntést hoztunk, hanem mert ez az élet rendje.

A remény gyakran olyan, mint egy virág, amely kihajt, növekszik és életben tartja az embert. Másfelől olyan is lehet, mint egy soha be nem gyógyuló seb.