Cecily von Ziegesar

A sors a lúzerek menedéke (...). Aki a sorsra hivatkozik, csak kifogást keres arra, hogy miért engedi, hogy az események irányítsák őt, ahelyett, hogy ő irányítaná az eseményeket.

Voltaképpen Frankenstein olyan, mint maga a szerelem. Egyszerre szörnyûséges és csodálatos, ijesztő és felszabadító érzés.

Amikor az ember először szeret bele valakibe, lehet, hogy nem is tudja, hogy amit érez, az szerelem. Még olyan is van, aki összetéveszti az influenzával.