Charles Dickens

Az Újszövetség a legjobb könyv, melyet valaha ismert vagy ismerni fog a világ.

Igen méltányos és igazságos dolog, hogy míg a betegségek és a bánat fertőző, semmi sem terjed olyan járványszerû gyorsasággal, mint a nevetés és a jókedv.

Minden ember úgy van megalkotva, hogy a legmélységesebb titok és talány legyen a többiek számára.

A lehető legünnepélyesebben leszögezem önök előtt a keresztény vallás igazságát és szépségét, amint ez magától Krisztustól származik.

Azt hiszem, hogy a fiatal szívben sokszor nagy érzések áradnak el, amelyek nem tartósak, és ha a forró vágyak teljesülnek, sokszor csak annál hamarabb múlnak el.

Jobb részesülni valami jóban, de aztán elveszíteni, mint ha soha nem is lett volna benne részünk?

Senki sem haszontalan ezen a világon (...), aki enyhíti valaki más terhét.

Senki sem érhet el semmi eredményt semmilyen téren, ha az élete örökös gonddal-bajjal, gyötrelemmel van tele.

Rendszerint éppen az, aki bajban van, látja legkevésbé világosan saját helyzetét. A kívülálló mindig bölcsebb.

Magadnak is érezned kell, hogy nem vagy többé, aki voltál. Én nem változtam. Amíg két test, egy lélek voltunk, bízvást számíthattunk arra, hogy boldogok leszünk. Most homlokegyenest ellenkező céljaink csak boldogtalanságot hozhatnak ránk. Hogy mennyit és hogyan töprengtem ezen, arról nem szólok, de kimondom nyíltan, hogy kész vagyok visszaadni szabadságodat.

Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz!

Magam sem tudom, miért viselem annyira szívemen a sorsodat. Azok, akiket forrón szerettem, már a föld alatt pihennek, az én életem boldogsága és öröme is ott nyugszik velük, de azért nem faragtam koporsót a szívemből, s nem temettem el örökre érzelmeimet. A nagy bánat csak megerősítette és mélyebbé tette őket.

Azoknak a dolgoknak az árnyait, amik megtörténhettek volna, szét lehet kergetni.

Meg fogom ünnepelni a karácsonyt szívemben, és iparkodom egész esztendőben ünnepelni. Élni akarok a Múltban, a Jelenben és a Jövőben. Versengjen bennem ennek a háromnak a szelleme.

Hányaveti természetû emberek, akik azzal dicsekszenek, hogy értik a dörgést, és mindenre egyformán alkalmasak; kalandokra való képességeik óriási terjedelmét azzal a szólással szokták kifejezni, hogy ők a "fej vagy írás", játéktól az emberölésig mindenhez értenek; s e két ellentétes véglet között valóban meglehetősen hosszú és sokat magában foglaló sora van a dolgoknak.

Tegyen boldoggá az az élet, amit magad választottál!

Ilyen igazságosan bánik a világ az emberrel! (...) Semmit sem ítél meg olyan keményen, mint a szegénységet: a szavával pedig semmit sem ítél el olyan szigorúan, mint hogy ha gazdagságra törekszik valaki!

Nem nagy dolog. (...) Neked igazán nem nagy. Más bálvány foglalta el a helyemet; s ha az felvidíthat és megvigasztalhat téged az eljövendő időkben úgy, ahogy én szerettem volna, akkor igazán nincs miért bánkódnom.

Nem tudod, hogy minden keresztény lélek, amely becsülettel dolgozik a maga kis körében - akármi legyen is az -, túlságosan rövidnek fogja találni halandó életét ahhoz képest, hogy milyen töméntelen lehetőség van benne arra, hogy hasznossá tegye magát! Nem tudod, hogy semmi megbánással jóvá nem tehetjük egy élet elmulasztott alkalmait? Pedig én elmulasztottam.

- Miért kételkedel az érzékeidben? - Azért (...), mert egy csekélység is megzavarja őket. A gyomromnak egy könnyû rendetlensége csalót csinál belőlük.