Colson Whitehead

A simlis mindig simlis marad, a becstelen meg gyûlöli a becsületest.

Az embernek legyen elég nagy széfje, hogy elférjenek benne a titkai.

Minden tárgynak értéke van, és ha ez az érték megváltozik, minden más is megváltozik.

Minden álom menekülés, még ha nem arról szól is.

Sosem tudni, mi várja az embert, míg meg nem érkezik.

Az ember azt hiszi, az ő megpróbáltatásai egyediek, pedig éppen attól borzasztó az egész, hogy egyetemlegesek.

A szabadság változékony, akár az erdő, amely közelről sûrû, csupa fa, de az üres rétről nézve felfedi, meddig terjed. Annak, hogy szabadok vagyunk, semmi köze a láncokhoz, vagy hogy mekkora tér nyílik előttünk.

Amit nem értenek meg ma, majd megértik holnap.

A Függetlenségi nyilatkozat olyan, mint egy térkép. Az ember bízik benne, de csak akkor győződhet meg róla, ha kimegy, és próbára teszi.

A költemény olyan, mint az ima, sajnálatos szenvedélyeket ébreszt. Istentől várod, hogy mentsen meg, pedig rajtad áll a dolog. A költészet és az imádság olyan gondolatokat ültet el benned, amelyek a halálodat okozhatják, mert közben nem figyelsz a világ könyörtelen mûködésére.

Ha valaki meghal, mindig előbújnak a rokonok.

Néha jobb a hasznos önáltatás, mint a haszontalan igazság.

A világ kezdettől aljas, és napról napra aljasabb. Elhasznál, s a végén már csak a halálról álmodsz.

A világ aljas, de az embernek nem muszáj aljasnak lennie, ha nem akar.