Conrad Anker

A magasban minden olyan, mintha égne a ház, de az a ház az ember maga, és az égvilágon minden olyan lassú, vontatott ütemben történik körülötte, hogy nem tehet mást, mint hogy tétlenül szemléli, miként ég porig az építmény.

Nem mehetsz fel csak azért a csúcsra, mert a kötelességednek érzed. Az sem lehet ok rá, hogy felvételeket szeretnél készíteni onnan. Az sem elég, hogy egy remek sztorit készülsz kanyarítani a felmászásról. És hát másvalaki kedvéért sem teheted, mert az illető ott sem lesz, ha össze találnál omlani. Az egyetlen, amiért megteheted, az az, hogy belső késztetést érzel rá, vagyis hogy személyes okod van rá.

Kicsit nehezebb kellemes lénynek lenni, mint kellemetlennek, de megéri.

Emberi lényekként nem tartanánk ott, ahol tartunk, ha nem támogatna bennünket a nemzedékről nemzedékre hagyományozódó, kollektív tudás.