Cristian Mungiu

Ha egy északi országba mész, és meghallgatod, hogyan beszélnek a nőkről, az egyenlőségről, bármiről, látni fogod, hogy ez igazán belülről fakad, évtizedes nevelés eredményeként. Nekünk időre van szükségünk. (...) Nem lehet hibáztatni a szegényebb országokat azért, mert ez a típusú nevelés csak akkor hat, ha az egész társadalom eléri a jólét egy bizonyos szintjét. Amíg a túlélésért folyik a küzdelem, nincs nagyvonalúság és illem. Ezek az értékek olyan országokból származnak, amelyek előbb más problémákat oldottak meg. A prioritások mindenkinél önző eredetûek. A lényeg először, hogy te, a családod, a környezeted, az ismerőseid, a nemzeted rendben van, és akkor már lehetsz nagyvonalú. Nálunk késés van a fejlődésben sok történelmi okból. Próbálunk felzárkózni, de csak egy bizonyos ritmusú váltást lehet elvárni az emberektől. Történelmi szinten jó irányba haladunk, de emberi szinten van, akinek még időre van szüksége.

A párbeszéd akkor kezdődik, ha úgy figyelsz a másikra, hogy nem tudod előre, mi lesz a következtetésed.

Az etnikai előítéletek, amelyek meghatározzák a gondolkodásunkat, fiatal korban épülnek be, és hacsak nem sikerül ez ellen küzdeni és a gondolkodást már kisgyerekkorban megváltoztatni, később már nagyon nehéz lesz.

Az elvi meggyőződések és a valóság között elég nagy a szakadék. A problémák a valóságban kezdődnek.