Cs. Szabó Sándor

Egy ember ostobasága nem jogosít fel senkit arra, hogy ő is ostobaságot kövessen el.

Másnak a bûne nem mentség az enyémre.

A jó dolgoknak meg kell fizetni az árukat.

Ha Isten annyival magasabb rendû a teremtményeinél, mint ahogyan azt tanítjuk, hogy hihetné bárki, hogy fel tudja fogni az ő felfoghatatlan dolgait?

Szerintem nem nevezhetjük teológusnak azt, aki azt képzeli, hogy a maga teremtett eszével megértette Isten felfoghatatlan dolgait.

Habár Isten cselekedetei soha nem nyilvánvalóak, és lehet, hogy szegényesnek tûnnek, mégis örökkévaló nyereséget hordoznak.

Egyszer minden kegy véget ér.

Kisvárosban nincsenek titkok, vagy ha mégis, akkor sem sokáig.

Az ember (...) nem a jog alapján, hanem Isten kegyelmének köszönhetően nyer üdvösséget.

Az emberek szíve köves talaj és útszéli, keményre taposott föld, amely megöli és elveszejti az ige magvait.

Az emberek kemények, a világ hálátlan.

A regényírás az idő legnagyobb részében magányos dolog, már amennyire magányos lehet az ember úgy, hogy néha tucatnyi elképzelt vagy egykor élt és most újra életre keltett személy keresi a hangját a fejében.

A mi bûnünk nem lehet mentség se más bûnére, se más gőgjére.

Az ördög ámítása, hogy azt látjuk, ami nincs, és nem látjuk, ami az orrunk előtt van.

Az idők jeleit félre lehet érteni, és úgy vélem, meg is tesszük.

A sok italozás nem válik a lélek nemesedésére.

A név előjel, az ember neve árulkodik a jelleméről és a végzetéről egyaránt.

Lehet, hogy Isten szemében nem vagyok más, mint egy alaktalan és undorító szardarab, és akármit teszek, csak fintorogva kivág a ganédombra. Hiszen nem tud belőlem semmi értékeset formálni.

A jóra való restség meghívás az ördög számára.

Az embernek azok okozzák a legtöbb fejfájást, akiknek a leghálásabbaknak kellene lenniük.