Csabai László

A hátországban lebzselő katona félig civil.

Egy ló sem nem olasz, sem nem magyar. A ló semleges. Mint a Vöröskereszt.

Jobb harcolni, mint egyre csak várni a harcot. És a harc szabadságot és megkönnyebbülést ad. Hogy nem hiába fektette belém a haza a bizalmát, hogy megháláltam azt a sok jót, amivel eddig elárasztott.

A nátha nem betegség. A tunyaságba viszont bele lehet betegedni. Meg ha az ember beképzeli magának a betegséget.

A koldus semmiben nem lehet biztos.

A közös harc és szándék elválaszthatatlanul összeköt.

Tudjuk, milyen burzsoá háborúban értelmetlen véráldozatot hozni, de azt is, milyen erőt ad az igazságos célért, a történelmi haladásért vívott háború.

Éhség nélkül nincs öröme a telt gyomornak.

A paplan melegét csak a vacogó láb tudja értékelni.

Kétfajta matematika van: az, amit az emberek használnak életük folyamán, és az, amit soha nem fognak használni. A magyar gimnáziumokban kizárólag az utóbbit oktatják.