Csanádi Imre

Ahány csengő: csendüljön, ahány gyerek: örüljön, ahány gyertya: mind égjen, karácsonyi szépségben.

A karácsony akkor szép, hogyha fehér hóba lép, nem is sárba, latyakba... Ropog a hó alatta.

Üzenget a tájnak a tél, közeleg a kegyes Karácsony. Az utolsó megtûrt levél első cicomája a fákon. Fácánok, őzek, kósza nyulak ámuldoznak avítt csodákon:

Tengernek a Törvény azt súgja: terjeszkedni! Partnak a Törvény azt súgja: megmaradni!

Kicsik voltunk, nagyok leszünk, Hívogat az iskola: Csingi-lingi! Gyertek, gyertek! Szól a csengő szép szava.

Hej óvoda, óvó nénik, nem maradok tovább én itt! Itt mi soká nem maradunk: vár az iskolai padunk!

Vége szakadt a szép nyárnak, iskolában könyvek várnak! Betûk hívnak útra kelni, a világot megismerni.

Kicsik voltunk, nagyok leszünk, Hívogat az iskola, De téged, szép óvodánk, Nem felejtünk el soha.