Csondor Katalin

Körbenézel, s látsz egy házat, mit a napfény elkerül, kopogj csendben, meleg szívvel, úgy már nem lesz egyedül.

Hóban ébred majd az ünnep, Minden percben nevet ránk. Tud-e bármi szebbet adni, Mint a békés nagyvilág?

Jut még bárkinek A tiszta fényből egy cseppnyi láng. Jókedv könny helyett, Ha másod nincs is, add tovább.

Körbenézel, S látsz egy arcot, Amin némán gond pihen. Reményt adhatsz Pár mosollyal, Hogy a holnap más legyen.