Csontos Márta

Nem te vagy az élet ritmusában, hanem a ritmus van benned.

Sokan úgy vélik, az a jó ember, aki nekik nem árt.

Ha semmi sem tart örökké, miért vonz az öröklét gondolata?

Hogyan választhatnád meg az eszközöket helyesen, ha folyamatosan szem elől veszíted a célt?

Az élet titkait mindenki magában hordja, csak kevesen tudják azokat megfejteni.

A korlátoltság egy bizonyos határán túl már nem lehet ártani.

A becsületességet nem lehet kerülő úton megközelíteni.

Azért születtél szabadnak, hogy magad köré építsd a szabadság korlátait.

Azért van szükséged támaszra, hogy önállóságodat meg tudd tartani.

Ha minden jó lenne, nem tudnánk meghatározni a gonoszság fogalmát.

Az örökkévalóság kapujához megváltó sötétség vezet.

Abból is adhatsz, ami látszólag nincs, hisz a valóság a szeretetből megteremtődik.

A mézesmadzag szirupos szavakba áztatott hóhérkötél.

A valóság hatalmas terhét csak a képzelet súlytalan szárnyalása enyhítheti.

Ha nem emlékszel semmire, nincs mit felejtened.

Az élet színpadán az a legnagyobb baj, ha belezavarodunk a szerepjátékokba.

A szeretet és a gyûlölet összekapcsolódásából előbb-utóbb kivirágzik a közömbösség.

Csak azért vagy hûtlen a kritikus pillanatokban, mert szerelmed már nem igényli a hûségedet.

Az egyedüllét csak akkor viselhető jól, ha igazán szereted önmagad.

Olykor fájdalmat kell másnak okoznod ahhoz, hogy maradéktalanul hû légy önmagadhoz.