Csorba Győző

Az anyag ilyen-olyan változatban százezer mód: szokásosan szokatlan csak ki ne vonjam belőle magam öröklétem már biztosítva van.

Kisunokáim, ti gátlástalan, én szégyenkezve mutatom magam, ti szebbek lesztek folyamatosan, én csúfulok rohamosan.

A költő nemcsak azzá születik, hanem egy kicsit azzá is lesz.

A feloldható magányt szerettem egész életemben, és szeretem ma is.