Daniel Goleman

Ha nemigen van más, ami lekösse a figyelmünket, az elménk elkalandozik, és nagyon gyakran olyan területekre téved, amelyek valami miatt aggasztanak bennünket - ez a hétköznapi szorongás alapvető oka.

Az újoncok agya keményen dolgozik, míg a tapasztalt szakértőké csak csekély energiát használ fel. Amikor magas szinten megtanulunk valamilyen tevékenységet, agyunk úgy takarékoskodik az erőforrásaival, hogy "automata" üzemmódra kapcsolja azokat.

Az állandó stressz és aggodalom megviseli a sejtjeinket, és felgyorsítja az öregedésüket. Ugyanilyen hatása van az állandóan elterelődő figyelemnek és az elme elkalandozásának, mégpedig a rágódás, gyötrődés mérgező hatásai miatt - a gondolataink ilyenkor az életünk gondjai körül járnak, de megoldani nem képesek azokat.

A fitneszipar szép hasznot húz abból a vágyunkból, hogy egészségesek legyünk; a fizikai erőnlét olyan cél, amelyet szinte mindenki magáénak érez (akár tesz érte, akár nem). A személyes higiéniai szokások, mint a rendszeres fürdés és fogmosás pedig szinte automatikussá váltak. A mentális erőnlét vajon miért nem?

Több jóakaratú ember kell, akik toleránsabbak, türelmesebbek, kedvesebbek és együttérzőbbek. Ezekben a tulajdonságokban pedig nem elég hinni, meg is kell testesíteni őket.

Az olyan tulajdonságok, mint a lelki egyensúly és az együttérzés, tanulható készségek, továbbadhatjuk őket a gyerekeinknek, és csiszolhatjuk őket saját magunkban. Minden lépés, amit ebben az irányban teszünk, pozitív felajánlás életünk és világunk felé.