Szerző

Darnel Christian

Akik a szeretetet árasztják magukból, egy vákuumot teremtenek magukban, ezért aztán mindig több szeretetet kapnak, mint amennyit adnak.
Két ország közötti határ pont annyira választ el, mint amennyire össze is köt.
A kihívó viselkedés és a pökhendiség mindig önbizalomhiányra vezethető vissza, míg az alázatosság és udvariasság a belső erő jele.
Életünk folyamán kétféle fájdalommal találkozhatunk. Az egyik, amelyet másoknak okozunk. A másik, amelyet elszenvedünk. A kettő mindig arányban van.
A boldogság azoknak van fenntartva, akik hajlandók boldogok lenni, dacára a körülményeiknek.
Aki mindig meg akar felelni mások elvárásainak, az lemondott arról a lehetőségről, hogy önmagáért szeressék.
Ha kérsz, nem biztos, hogy kapsz, de ha nem kérsz, majdnem biztos, hogy nem kapsz.
A legtöbb embernek fontosabb az, hogy igaza legyen, mint az, hogy boldog legyen.
Az élet jutalma mindig arányban van a vállalt kockázattal.
A legtöbb ember nem gondolkozik, csak átrendezi az előítéleteit.
Soha nem lehet több pénzed annál, mint amennyire értékeled magad.
Akiknek jelenleg egyáltalán nincsenek problémái, azok most mind a temetőben vannak.
Mi a fontosabb számodra: kellemes élmények a jelenben, vagy kellemes emlékek a múltból?
A világegyetemben nincs akkora sötétség, ami egy gyertya fényét kiolthatná, nem lehetsz annyira rossz, hogy a benned meglévő jó azt ne ellensúlyozná!
A világegyetem alaptermészete az összetartozás. Minden összefügg mindennel. Nincs különváltság.
Amikor azt mondjuk, hogy szerelmesek vagyunk valakibe, akkor a szeretett személy jelenlétében megéljük saját legbelső lényünket. Ezt megélve beleszeretünk ebbe az élménybe, mert ez a szeretet élménye. Más szóval, a szerelembe - pontosabban annak élményébe - vagyunk szerelmesek.