Darvas József

Ez a boldogság: az életben fölfedezni a szépet, a harmóniát. A boldogságot magából építi fel az ember. Még ha az építőanyagot az életből bányássza is ki.

Az író, szándéka szerint, mindig összegez. Huszonöt vagy harminc évesen éppen úgy, mint mondjuk hatvanéves korában, - csak egyre óvatosabban. "Összegez" már akkor is, amikor még csak hiszi magáról, hogy író, - sőt akkor a legmerészebben.

Valamikor, fiatal koromban, jobban hittem az irodalom megváltoztató szerepében. Legalább is: a szervező erejében. Aztán be kellett látnom, hogy ez az ember-formáló hatás sokkal lassúbb és áttételesebb.

Az ember életében a véletlen is törvényszerû. Visszanézve mindenképpen annak tûnik, hiszen a konzekvenciái megmásíthatatlanok.

A történelem kegyetlen; el nem végzett dolgokra nincs mentség.